Fedezze fel, hogyan járul hozzá a GreenQual projekt a városi fenntarthatóság előmozdításához a zöldfelületek fejlesztésével és azok hatásainak vizsgálatával különböző városszövetekben és éghajlati övezetekben.
Oszakától Krakkón és Budapesten át kutatásaink feltárják, miként javítja a növényzet a levegő, a víz és a talaj minőségét, hogyan mérsékli a városi hősziget-hatást és a villámárvizeket, valamint miként erősíti az éghajlati rezilienciát. A GreenQual a szén-dioxid-semleges, egészségesebb városi környezetek kialakításának útját egyengeti
A városi zöldterületek elérhetőségének és zsúfoltságának értékelése: megközelítések összehasonlító vizsgálata A tanulmány két GIS-alapú módszert dolgoz ki és hasonlít össze a városi zöldterületek (UGS) elérhetőségének és potenciális zsúfoltságának értékelésére Krakkóban. Az elemzés az Accessible Green Space per Capita (AGSpC) mutatót alkalmazza, amely azt becsüli meg, hogy személyenként hány négyzetméter zöldterület állna rendelkezésre abban az esetben, ha az adott elérési körzetben élő összes lakos egyszerre látogatná ugyanazt a városi zöldterületet. Az eredmények azt mutatják, hogy a zöldterületek elérhetősége jelentősen eltér a városon belül: a központi és északi városrészekben jellemzően alacsonyabb AGSpC-értékek és magasabb potenciális zsúfoltság figyelhető meg, míg a periférikus és nyugati területek általában kedvezőbb helyzetben vannak. Az összehasonlítás arra is rámutat, hogy az egyszerű, 300 méteres elérhetőségi küszöb hasznos a legrosszabbul ellátott területek azonosítására, ugyanakkor egy méretérzékeny módszer – amely az egyes zöldterületek méretéhez igazítja az elérési távolságot – árnyaltabb és reálisabb képet ad a nagyobb parkokra nehezedő használati nyomásról. Összességében a tanulmány amellett érvel, hogy a városi zöldterületek tervezése során nem elegendő kizárólag a teljes városra számított egy főre jutó zöldterület-átlagokra támaszkodni. Figyelembe kell venni a helyi elérhetőséget, a rendelkezésre álló zöldterületi lehetőségek számát és a potenciális zsúfoltságot is, mivel ezek kulcsfontosságú tényezők a környezeti igazságosság, a közegészségügy és a bizonyítékokon alapuló várostervezés szempontjából.
Alkalmazott informatika a városi klíma értékelésében – jelenlegi helyzet, kihívások és lehetőségek A tanulmány tömör módszertani áttekintést nyújt a városi klíma értékeléséről, különös tekintettel a városi hőszigethatás (Urban Heat Island, UHI) jelenségére és az elemzéséhez alkalmazott informatikai eszközökre. A tanulmány szerint önmagában egyetlen módszer sem elegendő. Az épületléptékű szimulációk, például az IDA ICE, jól használhatók a beltéri klíma és az energetikai viselkedés értékelésére, ugyanakkor korlátozottan alkalmasak a légáramlás és a kültéri környezet modellezésére. A mezo- és mikroléptékű városi modellek, például a WRF, a CFD és az ENVI-met alkalmasabbak a külső hőmérsékleti viszonyok, a légáramlás, a szennyezőanyag-terjedés és az emberi hőkomfort elemzésére, azonban jelentős számítási kapacitást igényelnek. A közvetlen mérések és a műholdas megfigyelések – különösen a MODIS és a Landsat adatai – továbbra is alapvető fontosságúak a validálás és a nagy léptékű monitoring szempontjából, még olyan korlátozó tényezők mellett is, mint a felhőborítottság vagy a szezonális adathiány. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a városi hőterhelés értékelésének legmegbízhatóbb módja egy integrált megközelítés, amely ötvözi a szimulációt, a távérzékelést és a terepi méréseket. A jövőbeli kutatások fő irányai között a számítási hatékonyság javítását, az adatintegráció fejlesztését és az interdiszciplináris kapcsolatok erősítését emeli ki.
A passzív szellőztetési rendszerek lehetőségei Budapest városi tereiben A tanulmány a passzív szellőztetési rendszerek lehetőségeit vizsgálja a városi hőszigethatás mérséklésére Budapest közterein. Olyan klímaadaptív technikákat tekint át, mint a szélfogók, széltornyok, napkémények és a párologtatásos hűtés. A tanulmány kiemeli, hogy a gépi hűtéssel szemben a passzív szellőztetés a természetes nyomáskülönbségekre, a szélirányra, a levegő hőmérsékletére és páratartalmára támaszkodik. Bár ezeket a rendszereket hagyományosan elsősorban forró, száraz éghajlatú térségekben alkalmazták, az újabb fejlesztések arra utalnak, hogy megfelelően adaptált megoldások meleg és párás városi körülmények között is életképesek lehetnek. A kutatás ezért a passzív szellőztetést ígéretes stratégiaként azonosítja Budapest bizonyos városi tereiben. Meghatározza a célterületek kiválasztásához szükséges klimatikus és térbeli szempontokat, és a GreenQual kutatási keretében előkészítő lépésként szolgál a szellőztetési stratégiák későbbi, szimulációalapú teszteléséhez.
